Proverbs 16

1Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. 2Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

3Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. 4Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

5Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. 6Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

7Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. 8Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

9Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. 10Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

11Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő. 12Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

13Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.] 14A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

15A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege. 16Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

17Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. 18A megromlás előtt kevélység [jár], és az eset előtt felfuvalkodottság.

19Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. 20A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

21A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. 22Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

23A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. 24Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

25Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. 26A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

27A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; 28A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

29Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. 30A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

31Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. 32Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

33